4.Fejezet Part II.
Kommiiit lécciii. Hogy tetszett???! :)
Hirtelen Alice és a farkasok zihálása halatszodott. Én pedig megállapítottam hogy vámpírok jönnek.
- Alice kik jönnek?! -sürgette Carlise a kis manót.
- A.. A Volturi! -nyökte ki nagy nehezen Alice. Na jó jön a Volturi akik vámpírok. És akkor mi van??? -tettem fel a nagy költői kérdést magamnak.Hirtelen feltűnt az erdő mögül hét különös alak.. Carlise arcán nyugalom látszodott bár lehet hogy csak úgy akart tenni mert Alice eléggé zaklatott volt..
- Sam! -szólt oda Carlise a nagy farkashoz. -Menjetek! -Sam pedig egy szó nélkűl elindult majd követte a többi farkas is.
- Üdv! -szólt oda a Volturinak Carlise.
- Carlise szervusz! -megindultak a ház felé majf be is jöttek Carlise intett hogy üljenek le. Carlise, egy szőke fiatal lány, egy magas srác és két kisebb maradt állva no meg az aki az elöbb megszólalt. Most pedig kezett rázott Carliseal majd hozzám fordult.Ekkor láttam amint Em kissé felmordul.
- Szervusz kedves! -jött felém és a kezét nyújtotta amire én csak a chhh-t emlitettem.
- Hali.-vetettem oda kicsit bunkón de nem érdekelt.
- Oh.. Láttom lázadó típus a drága. -morogta a férfi. -Aro vagyok. Aro Volturi. -mosolygot. Majd feltűnt hogy szeme színe nem az a szép arany barna hanem vörös. Vagyis ők másak.Jöttem rá. Edward felé fordult és feltettem a kérdést. "Ed! Vörös szem=emberi vér?!" -kérdeztem tőle fejben Edward pedig csak bológatott.Most pedig én fordultam Aro felé.
- Hali Molly Gold. -dobta felé egy mosolyt.
- Áhh. Igen -motyogta a pasas. -Bemutatom a Volturit. -mosolygot. Elhadarta hogy a magas szőke Caius míg a melette ülő szintén magas és hosszú hajú komor Marcus Volturi. Majd jött a kicsi szőke csaj ő volt Jane Volturi, a mellette álló az iker testvére Alec Volturi, a magas és izmos a Volturi testőrség tagja szintén ő volt Felix míg az ő mellette álló kisebb Demetri Volturi. Hát ez szuper..
- Hy. -vetettem oda nekik. Csöpett sem izgatott hogy ki mit szól, én laza vagyok és a Volturi sem hat meg.
- Hallottunk az erödről drága. -kezdte a báj csevelyt amihez egyáltalán nem volt kedvem.-Hogy félig boszorkány vagy és hogy sokmindenre vagy képes no meg az is hogy vámpír is vagy. -motyogta.
- Ja igen és akkor mi van?! -kérdeztem flegmán mert ekkor már volt valami selytésem hogy mt is akar..
- Csatlakoz hozzán! -mondta nyíltan. Emmett erre majd fel forrt. Olan aranyos amikor aggódik föként értem.
- Na és ha nem?! -Na perszee majd csak úgy csatlakozom hozzájuk mi?!
- Hát akkor ez van de lehetnek következményei.. -motyogta tovább. Aha na persze.
- Mutatok én neked... -emeltem fel a kezem de Edward leálított. Én nálam ekkor szakatt el a fonal.. Kirántottam magamat Ed szórításából és Edwardra néztem majd folytattam. -Eszem ágában sincs ne akarjon magának rosszat Mr. Nem tudja mire vagyok képes úgy hogy tünjün innen most! -ordítottam mire mindenki csak tátott szájjal bámult. A Volturi csak nevetett. Aha nevetnek rajtam! Na ezt megkapják! Ekkor már annyira fórrt bennem a méreg hogy teljesen uraltam az erőmet, legyintettem a kezemet és olyan erővel csapodtak az erdőbe hogy én magam is csodálkoztam de azért eléggé vicces látvány volt. -Viszlát! -kiáltottam nekik majd én magam kiviharzottam a Cullen házból beszáltam az én drága kocsimba és csak hajtottam.. Teljesen kivagyok ezektől a dolgoktól.. Ez hihetetlen.. Egyszer csak azt vettem észre hogy kint egy tábla melyen ez állt : "Köszöntjük La Pushban" Ezen én magam is elmosolyodtam.. La Push. Milyen hülye és csodásnév. A tengerpartra hajtottam,kiszáltam a kocsimból és megcsapott a tenger sós illata. A tengerpat homokjában sétáltam kezemben a cipőmmel. Csodás volt ahogy a homok simogatta a lábamat. Találtam egy sziklás részt úgy döntöttem leülök.. Csak én voltam és a mérföldnyi tenger és a mélység.. Teljesen elvesztem a tengerben abban a csodás mélységben észre sem vettem hogy időközben már nem is a tengert bámulom hanem egy barna szempárt. A fiú mosolygot és én is. Ismerős volt.. Ekkor esett le hogy ki is áll előttem.
- Szia! -hangja selymes és bársonyos volt.. És az a teset istenem...
- Szia. -mosolyogtam rá a legelbüvölöbb mosolyommal.
- Jake vagyok. -mosolygot majd a kezét nyújtotta.Amit én kézségesen elfogadtam - Leülhetek?! -kérdezte egy féloldalas mosolyoal amitől én a menyekbe szálltam..
- Per.. Persze -dadogtam . -Molly vagyok. -még mindig az ő hatása alatt voltam.
- Cullenéknél voltál igaz?! -mosolygot.
- Igen. -sóhajtottam.
- A Volturi?! - amint kimondta a nevet keze ökölbe szorult.. Áh farkasok.. Cukik.
- Ja. Azt akarták csatlakozak. -mosolyodtam el.
- Te jó ég. És jól vagy?! -hangja most aggodásal volt tele.. Úr isten milyen édes..
- Persze csak ők nincsenek.. -mosolyodtam el én is féloldalasan..
- Mit tettél?!
- Tudod én félig boszi vagyok félig vámpír.. -ezzel elkezdtem a történetem és végig meséltem minden egyes részletét Jakenek.. Csak úgy szállt vele az idő. -Na és te?! -kérdeztem rá.
- Az enyém tudod nem olyan érdekes mint a tied. -nevtett- én mindig is itt laktam aztán egy nap farkas lettem . -mosolyodott el.
- Huhh ez tényleg nem olyan érdekes -mosolyogtam rá - kivéve a farkas részt. -Ekkor mind ketten nevetni kezdtünk. Majd órámra pillantottam.. Azt láttam hogy már sötétedik dehogy máris negyed kilenc legyen. -Oh Jake sajnálom.Nekem mennem kell. ELszaladt az idő, de nagyon kellemes is volt.
- Szerintem is. -mosolyodott el újra amitől az én térdeim remegni kezdtek.
- Akkor szia. -nyújtottam a kezemet de Jake arcon puszilt elég közel a számhoz. Amitől egy kicsikét elpirultam...
- szia. -mondta én elrohantam a kocsimhoz és teljes gázzal haza hajtottam.. Istenem milyen helyes... Áh.. Amint beértem alakásba rám szegezeödőtt minden szempár. És megmondom öszíntén nem csodálom. A hajamat a parton szét fújta a szél elégé érdekesen nézhetett ki a ruhám koszos volt a cipőm a kezemben... Oh mit kapok- de egyáltalán nem érdekelt sőt mosolyra is huztam az ajakaimat..
- Te meg hol voltál?! -förmedt rám egyszerre Lisa és Mia.
- Egyzserre csak egy. -mosolyogtam tovább.- Amugy La Pushban.
- Hol?! -kiáltotta Lisa. -Ott vannak a farkasok istenem jobban is vigyázhatnál. -morgott tovább a méreg zsák
- Tudom. Jakel voltam. -Ekkor mind ketten egyszerre döltek le a kanapéra.. És kezdet el kiabálni olyanokat hogy: "Ez örült. Meg is sérülhettél volna. Soha többet nem mehetsz oda." Meg ilyen hasonlókat ami engem egyáltalán nem érdekelt így fel mentem a szobámba erőmmel bezértam hogy biztosan ne tudjanak bejönni. Majd ledöltem az ágyra és elnyomott az álom egyből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése